Taishan műfű a kertben

Az elmúlt hetekben számos fórumon lehetett olvasni a műfű feltételezett rákkeltő hatása miatti riadalomról, például olyan címekkel, hogy „Gyilkos focipályák: százával szedik áldozataikat!”,vagy hogy „Mintegy 30 műfüves pályát zártak be Hollandiában a rákveszély miatt”. A kérdés a mi cégünket is közvetlenül érinti, hiszen 2015 óta a világ egyik vezető műfű gyártó cégének termékeit forgalmazzuk Magyarországon. Éppen ezért igyekeztünk utánajárni, hogy a mi műfüveink vajon mennyire lehetnek károsak a vásárlók egészségére?

Miben áll a műfüvek egészségügyi kockázata?

A probléma igazából nem újkeletű, hiszen már 2006-ban is jelentek meg bizonyos tudományos publikációk a lehetséges kockázatokról. A hollandiai pályabezárásokat egy dokumentumfilm levetítése eredményezte, amiben egy toxikológus professzor megfogalmazta, hogy az embereknek érdemes kerülnie az ilyen pályákat egészen addig, amíg a lehetséges kockázatok ártalmatlannak nem bizonyulnak.

A kockázatot okozó tényező egyébként – és erre a dokumentumfilm is kitér – nem a műfű anyagában keresendő, hanem a pályák feltöltéséhez használt fekete gumiabroncs őrleményben, amely tartalmaz olyan anyagokat, amik a bőrrel való tartós érintkezés során növelhetik a rák kialakulásának veszélyét. A méreganyagok szervezetbe jutása azonban különösen bőrsérülések – pl. egy becsúszás miatti horzsolás – esetén lehet veszélyes, hiszen ez sokkal intenzívebb expozíció (kitettség), mint a bőrrel való érintkezés. A Nádland által eddig forgalmazott műfüvek mind feltöltés nélküli úgynevezett pázsit műfüvek voltak. Ezeknek a használatához nem szükséges granulátummal való feltöltés, és így az egészségügyi kockázatot hordozó gumiabroncs őrleménytől teljesen mentesek és biztonságosan használhatók.

Mi következik ezután?

A műfüves pályák feltöltéséhez a kockázatosnak minősített fekete gumiabroncs őrlemény mellett más anyagok is használhatók, így a kockázat megszüntethető. Egy focipálya feltöltéséhez mintegy 100 tonna granulátumra van szükség, ami a fekete őrleményből körülbelül 15.000 €-ba kerül. Alternatívaként szóba jöhet a színezett gumiőrlemény mintegy háromszoros áron, ami annyival jobb a fekete őrleménynél, hogy minden egyes szemet egy vékony pigment réteg és egy poliuretán ragasztó réteg vesz körül, ezért a játékosok bőre nem közvetlenül a gumival érintkezik. További kutatásokat igényel valószínűleg, annak megállapítása, hogy ez mennyire csökkenti az egészségügyi kockázatokat.

A harmadik megoldás az EDPM granulátum használata lehet, aminek semmi köze az autógumi gyártásnál használt SBR keverékekhez, az ára viszont éppen tízszerese a fekete granulátuménak (kb. 150.000 € = 45 millió Ft egy pályához).

Gazdagabb sportklubok a jó hírnevük megőrzése érdekében le tudják cserélni a pályáik feltöltését ilyen drágább granulátumra, de azoknál a szegényebb, elmaradott régiókban levő kluboknál, ahol eleve mondjuk pályázati pénzből valósították meg a pályákat ott ez erősen kétséges.

További megoldás lehet az úgynevezett negyedik generációs, feltöltés nélküli műfüvek használata, amihez viszont a komplett pályákat ki kellene cserélni, ami még nagyobb költség. Ezeknél a talajoknál ráadásul a granulátum hiánya miatt a nagyobb tapadásból fakadóan nőhet az ízületi sérülések veszélye.

Be fogják-e tiltani a műfüves pályákat?

Talán gazdasági okokkal magyarázható, hogy ezeknek a publikációknak korábban sehol nem lettek átfogó következményei a műfüves pályák létesítésével kapcsolatos szabályozásban. Azt sem szabad szem elől téveszteni ugyanakkor, hogy a rákos megbetegedések kialakulását illetően legalább annyi bizonytalanság van, mint a gyógymódokat illetően, ezért a különböző tanulmányokban a régebben használt „rákkeltő” kifejezés helyett ma már mértékadó tudósok inkább olyan megfogalmazásokat használnak, mint hogy „vélhetően növeli a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát”. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a statisztikai adatok alapján úgy tűnik, hogy van összefüggés a műfű használata és a rákos megbetegedések valószínűségének a növekedése között, ami ugyanakkor nem bizonyított. Ezáltal a műfüves pályák bekerültek a napsugárzás, a pirítós kenyér, a mikrohullámú sütő és a sültkrumpli nevével fémjelzett társaságba, mint rákbetegség kialakulására hajlamosító tényezők.

Az a kérdés is felmerül, hogy ha az autógumi őrlemény ennyire kockázatos, akkor vajon maga az autógumi is ennyire kockázatos? Hiszen az őrlés során csak mechanikai hatás éri az abroncsokat, vagyis kémiailag ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek őrlés előtt és után is. A szakembereknek erre is megnyugtató választ kellene adniuk.

A hollandiai eset arra mindenképpen nagyon jó és tanulságos, hogy a kutatóintézeteket és a szabályozó szerveket átfogóbb és részletesebb hatástanulmányok végzésére sarkallja és ha ezeknek az eredményeképpen egyértelműen megállapítják a kockázatokat, akkor ennek következménye lehet a pályák létesítésével kapcsolatos szabályozás szigorítása és a régi pályák átmeneti bezárása. Ha a kockázatok ártalmatlannak bizonyulnak, akkor pedig nem történik semmi.

Addig is az elővigyázatosság jegyében használjunk naptejet, ne égessük oda a pirítóst, ne együnk fáradt olajban sült krumplit és lehetőleg friss ételt fogyasszunk a mikróban melegített helyett. Ha mindezt megtettük, akkor érdemesebb olyan műfüves pályákat keresni, ahol a granulátum nem fekete, hanem zöld, és a becsúszó szerelések helyett a finomabb megoldásokat preferáljuk, főleg, ha nyílt seb van a lábunkon.